Aranyosrákosi Székely Sándor
unitárius püspök, költő, író (1797-1854)



Helység/Temető: Kolozsvár, Házsongárd, Kertek
Síremlék: NN alkotása, foto: Házsongárd Alapítvány
Életrajz: Wikipédia
GPS: 46.762758, 23.592185

Lászlóffy Aladár: Házsongárd

Aranyosrákosi Székely Sándor 1797-ben született Székelykálon; családjában nemzedékek óta hagyományos volt a papi pálya; az antik nyelveket is még apjától tanulta, s ugyancsak a szülői háznál tanult hegedülni, amiben annyira vitte, hogy Bécsben egy hangversenyen Haydn miséje előadásán másodhegedűsként játszott.
Írt Erdély-történelmet s világtörténelmet, megírta az unitárius vallás történetét, értekezett a hunok és avarok várairól s a zsidó régiségekről Erdélyben, sőt a Föld alakulásáról is.
A székelyek Erdélyben a legjobban megírt hexameteres romantikus eposzaink közé tartozik.
Gyorsan dolgozott, nem szeretett javítani. 1836-tól a kolozsvári kollégium rektora, s ekkor még "időszámítástant" is tanít. "Megavulván" a régi énekeskönyv, annak átköltésével is foglalkozik, "nagy vesződségbe" kevervén magát.
Betegségét titkolva terepmunkára, téli vizitációra indul Háromszékre: "Amerre megyek, 40–50 lovas székely jár előttünk s úgy énekelnek, hogy a hely szinte felfordul." Visszatérő útjában, 1852. I. 27-én Marosszentkirályon éri a halál, miután Bölönben már így búcsúzott híveitől: "A munkát elvégeztem, többé nem kísér éneklő, zászlós seregetek, éltemet teszem le érettetek, többé nem látjátok az én orczámat." Nyelve átzeng a közel két évszázad vízüvegén: "Honnan jön elő nékem oly gyakran a vért és háborúkat szerető Múzsa! édes nékem Vitéz Hősek tetteit megzengeni vagy zúgó folyamok partjain az estvély alkonyában vagy erdőkön tengő fák közt, midőn a szelek csendesen lebegtetik a gajjokat..."