bányamérnök, költő (1802-1851)
Helység/Temető: Kolozsvár, Házsongárd, III B
Síremlék: Kagerbauer Antal alkotása,
foto: Házsongárd Alapítvány
Életrajz: Wikipédia
GPS: 46.761643, 23.593581
Lászlóffy Aladár: Házsongárd
Debreczeny Márton (1802. I. 29.–1851. II. 18.) kalotaszegi születésű, a magyargyerőmonostori fazekas fia; bányászati főiskolát végzett Selmecen, és nemcsak titulusa volt hozzá, miszerint bányaügyi tanácsosságig vitte, de európai hírű bánya- és kohószakértő és szakíró; szinte csak mellékesen jeleskedik mint költő is, talán az utolsó figyelemre méltó magyar eposz szerzője. A Kióvi csata című hősköltemény különben is csak halála után jelent meg, 1854-ben, Mikó Imre jóvoltából, mivel ő nagy nyomorban halt meg.Debreczeny ifjúsága is a kor egyik lehetséges regénymodellje. A falusi iskolából a fiúkkal együtt járt el harangozni, s a harangkötél le is szakította egyik ujját. Apja mesterségéhez tehát már nemcsak kedve, de fizikai készsége se nagyon volt, mikor egy falujabeli nagyobb diák, Ignácz Márton magával vitte Kolozsvárra a kollégiumba.
Itt minden szabad idejét a klasszikus olvasmányok bűvölete hatotta át, s a zenélés. Magántanítással tartotta fenn magát, jelesre vizsgázott, s maga is tanítóskodott pár évig falusi "oskolákban". Megtakarított pénzét végül egy pártfogója kiegészítette, s ekkor Debreczeny útját Bukovinának vette, hol Fundu-Moldovei faluban, a Manz-féle vas- és rézbányáknál töltött három hónapot, és elsőnek talált olyan érceket, melyeket nevéről neveztek el, s a bányatulajdonos késznek mutatkozott akadémiai tanulásának költségeit magára vállalni, ha szolgálatában marad; de ezt Debreczeny nem akarta, így aztán tovább folytatta útját.
Szépen ívelő pályáját 48/49 akasztotta meg. Világos után perbe fogták, fizetését felfüggesztették, pedig feleségével és hat gyermekével kellett megélnie. Egyetlen vigasza a vegytani, földtani kísérletezés maradt, új találmányokról is álmodozott, de éppen e kísérletek folyamán rég megmérgezett szervezete a nélkülözésektől és gondoktól megtörve, összeroppant. Az őt rehabilitáló döntés már csak halála után érkezett.
Síremlékét a Házsongárdban barátja, Kagerbauer Antal, a kor neves építésze emelte (mint a gr. Mikó Imréét és a Barra doktorét is), aki tapintatosan támogatta őt élete nehéz szakaszában.