Esterházy János gróf
politikus (1901-1957)



Helység/Temető: Prága,
Motol temető, tömegsírban
Fotók:Kocsis László, Csámpai Ottó, Kohes János
Életrajz: Wikipédia
GPS: 50.065129, 14.325554



   

Emlékhelyek: Mirov, börtöntemető   Budapest, Gesztenyéskert

Molnár Imre: A mirovi börtönben ér véget Esterházy János tragikus élete

56 éves korában, 12 évnyi rabságban eltöltött súlyos szenvedés után halt meg Esterházy János a mírovi politikai foglyok börtönében, Csehszlovákiában. 1942. május 15-én, a szlovák parlament egyetlen olyan képviselője volt, aki nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló törvényt. Magyarország 1944-es hitleri megszállása ellen memorandummal tiltakozott. A háború után mégis letartoztatták, s a Gulágra hurcolták.
Közben Pozsonyban 1947. szeptember 16-án – távollétében – a Csehszlovák Köztársaság felbomlasztásának és a fasizmus kiszolgálásának hazug vádjával kötél általi halálra ítélte őt a Pozsonyi Szlovák Nemzeti Bíróság.
A csehszlovák hatóságok kikérőt nyújtottak be a Szovjetuniónak, hogy végrehajthassák rajta a halálos ítéletet. A szovjetek a súlyos beteg Esterházyt 1949-ben szolgáltatták ki a csehszlovák szerveknek. Hazatérte után az akkor még Szlovákiában élô húga, Mária és néhány ügyvéd ismerôse kegyelmi kérvényt adott be a csehszlovák államelnöknek, Klement Gottwaldnak, aki a halálos ítéletet "kegyelemből" életfogytiglanra változtatta.
Az ítéletmódosításkor kórházi kezelés miatt egy ideig Pozsonyban őrizték, ahol szökése elő volt készítve. Az előre eltervezett akció végrehajtását Esterházy János azonban ismét elutasította, mondván, ő nem bűnös, nincs mi elől elszöknie. Ezt követően a súlyos beteg Esterházyt Csehszlovákia több börtönében is őrizték. Az állandó áthelyezésekre azért volt szükség, mert nézeteivel úgymond "károsan befolyásolta rabtársait". A róla érkező hírek szerint már a Gulágban is fogolytársai lelki támasza volt. Itthon ugyanígy néma méltósággal viselte sorsát. Kegyelmet, könnyítést soha nem kapott, mivel "fogva tartása még nem érte el célját, átnevelésének megvalósulását". Az utolsó pillanatig bízott abban, hogy az igazság az ő esetében is győzedelmeskedni fog, és rabtartói szabadon engedik. 1955-ben a Csehszlovákia felszabadulásának 10. évfordulójára adott általános amnesztia jegyében büntetését 25 évre mérsékelték, de ebbe nem számították bele a Gulágban eltöltött éveit.