Kazinczy Lajos
honvéd ezredes, 48-as vértanú (1820-1849)



Helység/Temető: Aradi vársánc
Emlékhelyek:
Érsemjén emlékhely, Tóth Lajos alkotása
Széphalom emlékpark, Tóth András alkotása
Életrajz: Wikipédia
GPS: 46.174431, 21.336514


Érsemjéni emlékhely (47.496408, 22.089469)


Széphalmi emlékhely (48.436341, 21.624058)

Az Aradi Vértanúk - Szerk: Katona Tamás

Egy perrel azonban adósok vagyunk még, Kazinczy Lajoséval, akinek az ügyét 1849. október 1-én kezdi tárgyalni a hadbíróság.
Az első két napon Kazinczy derűs nyugalommal, igen önérzetesen, valósággal dicsekedve válaszol a kérdésekre. A kivégzések hallatán rádöbben helyzetének komolyságára, és kétségbeesett küzdelembe kezd, hogy bebizonyítsa: nem volt tábornok. Tanúkat sorakoztat fel, és ezek igazolják is, hogy Kazinczy csak ezredes volt, de hiába. Önálló seregtestet vezetett – akárcsak Lázár az utolsó napokban –, pusztulnia kellett.
Október 11-én még egyszer kihallgatják, majd október 13-án halálra ítélik. Az ítélet lőpor és golyó általi halálra szól, nem is annyira az előterjesztésben felsorakoztatott enyhítő körülmények miatt, hanem inkább azért, mert egyelőre nincs hóhér Aradon. Haynau, akit állítólag személyes ellenszenv is vezérelt, megerősíti az ítéletet, október 24-én kihirdetik Kazinczy előtt, és másnap reggel agyonlövik.
Holtteste máig is az aradi vár sáncárkában van, soha nem emelték ki. Az a történet, hogy Haynau saját maga közölte Kazinczyval a halálos ítéletet, nem felel meg a valóságnak. Haynau október 24-én Bécsben van, nem Aradon, a legenda alapjául szolgáló Kazinczy-napló pedig közönséges koholmány.
Haynaunak oka volt rá, hogy siessen Kazinczy kivégeztetésével. A kivégzések miatt Európa-szerte igen nagy volt a felháborodás. Az osztrák kormányt már augusztusban figyelmezteti a francia és az angol kormány, sőt láttuk, hogy a cár is kíméletre intette Ferenc Józsefet.