honvéd vezérőrnagy, aradi vértanú (1819-1849)
Helység/Temető: Arad, vértanúk emlékoszlopa
Síremlék: Jablonszky Vince alkotása,
foto: Noéh Ferenc
Életrajz: Wikipédia
GPS: 46.162170, 21.332720
Vinkler Brúnó minorita szerzetes visszaemlékezése
Az osztrák hadseregben a 31. gyalogezrednél mint százados szolgált. Buda vára bevételénél rettenthetetlen bátorsága által tüntette ki magát, miért is tábornokságig emelkedett: hogy elszánt, igen jó és bátor csapatvezér volt, azt az utolsó percben is igazolta, mert midőn kezéről és lábáról a vas levétetett, egypár szóra a vezénylő parancsnoktól engedelmet kért, mit megnyerve egész lélekéberséggel így szólt:"Csak most, későn esett tudomásomra, hogy a hírlapokban felőlem azon hír szárnyal, mintha én Buda vára bevételénél az osztrák tiszteket orozva legyilkoltattam volna; nekem most többé lapok útján ezt megcáfolni alkalmam nincs, de itt az utolsó percben, Isten szabad ege alatt, a jelenlevők előtt - midőn mindjárt az Isten ítélőszéke előtt állandok - e felőlem terjesztett hírt ünnepélyesen alacsony rágalomnak nyilvánítom."
Ezeket egész lélekjelenléttel elmondva a még hátramaradt társaktól s tőlünk végbúcsút véve indult, kísérve, mint kíváná, lelkészétől, hogy a bakó illessze nyakára a kötelet, ez midőn már nyakára tétetett, így szólt: "Isten veletek, bajtársak! Nemsokára egy más ítélőszék előtt fogunk állani, hol, hiszem, igazságosabban fognak ítélni fölöttünk." Szavait végezve földi életének is vége lett. Egyedül egymaga volt magyar tábornoki öltönyben.