Nagysándor József (1803-1849)
honvéd vezérőrnagy, aradi vértanú



Helység/Temető: Arad, vértanúk emlékoszlopa
Síremlék: Jablonszky Vince alkotása,
foto: Noéh Ferenc
Életrajz: Wikipédia
GPS: 46.162170, 21.332370

Vinkler Brúnó minorita szerzetes visszaemlékezése

Ezalatt mind a kilenc megérkezett, s így a második gyászmenet is kezdetét vevé; megindultunk mi a nyolccal gyalog, a kilencedikkel pedig, a lábatörött nagy hőssel, Damjanichcsal, úgyszólván szeméthordó kocsin a görögkeleti vallású óaradi lelkész ünnepélyesen, egyházi palástban. Haladtunk lassú léptekkel, most már ellenkező irányban, [...] észrevettük a vár déli oldalán fekvő nyílt téren a számukra kijelölt kilenc oszlopot, melyekre Vécsey megjegyzé: "Hát ilyen akasztófát készítettek számunkra?" Mire Nagysándor gúnyosan viszonzá: "Hadd el, barátom, ez a legjobb és legcélszerűbb."
Közeledtünk a kitűzött helyhez, s én, megvallom, érzékenyen könnyeztem. Nagysándor ezt észrevevé, hozzám fordult, s így szólt: "Tegnap ön vigasztalt engem, és most sír." De már ekkor majd az oszlopok előtt állánk, mire a katonaság sorfalat képzett, s mi a közepét foglalánk el, végezve ki-ki társával imáját.
[...] a foglár Nagysándor Józsefet oldá föl bilincseiből. - Született Nagyváradon, Bihar megyében, negyvenöt éves lehetett, nyugalmazott huszár kapitány volt, később a magyar seregben ezredes, végre tábornok s hadtestparancsnok, s mint tényeiből kitűnik, kitűnő katona s bátor férfi.

Baló Béni református lelkész visszaemlékezése szerint:

- Kérem, kapitány úr! - szólt most Urticka porkoláb Nagysándor Józsefhez, ki erre eldobta szivarját. - Hodie mihi, cras tibi! (Ma nekem, holnap neked!) – mondá a legvitézebb huszár, midőn föllépett, s "Éljen a haza!" kiáltással lehelte ki lelkét.