Lőrincz Sándor, Új Ember:

Magyar nővér a drinai vértanúk között

A Szarajevó közelében lévő Paléban működött az a Mária-otthon, amelyet eredetileg a beteg nővérek, valamint a Szent József Intézetben ténykedő tanítónők részére éppen száz éve alapított a kongregáció, ám egy idő után a szükségben élők menedékháza lett, ahova bárki betérhetett egy tál ételért, szállásért, lelki vigaszért. Jula Ivanisevic horvát házfőnöknő, Berchmana Leidenix, Krizina Bojanc, Antonija Fabjan és Bernadeta Banja (Bánya Bernadett) nővér arra esküdött fel, hogy a II. világháború idején is önzetlenül támogatják a szegényeket, az árva gyerekeket, ápolják a betegeket.
1941. december 11-én azonban a csetnikek kirabolták, majd felgyújtották a Mária-otthont, s az öt nővért elhurcolták Goražde irányába. A nővérek hóban, hiányos ruházatban rótták a kilométereket. A hetvenhat éves Berchmana nővér annyira legyengült, hogy képtelen volt folytatni az utat, így Sjetlinában őrizetbe vették.
A négy fiatalabb, huszonkilenc – ötvennégy éves szerzetes nővért Goraždéba vitték, és egy kaszárnya második emeleti szobájába zárták őket. Még aznap, december 15-én rájuk törtek a csetnikek, akik a nőt látták bennük. Hogy mentsék magukat, s fogadalmukhoz híven megőrizzék tisztaságukat, sorra kiugrottak az ablakon. A még élő, de súlyosan megsebesült horvát, szlovén és magyar nővéreket késsel halálra szurkálták, s a közeli Drinába dobták őket. Sjetlinában hagyott társukat szintén meggyilkolták a csetnikek.
A mártírhalált halt nővérek között volt egy magyar származású: Bernadeta Banja, aki vértanúsága idején a legfiatalabb, huszonkilenc esztendős volt. (Édesapja Bánya József, édesanyja Kovács Teréz). József és Teréz házasságából tizenhárom gyermek született, akik közül hat meghalt. Bernadeta nővér, akit Terezaként anyakönyveztek, a tizenkettedik volt a sorban.
Az egykori kaszárnyában ma általános iskola működik.