Hankó Ildikó: Királyaink tömegsírban

1000-1038. I. (Szent) István.
1038. augusztus 15-én, hosszú betegség után 59-63 éves korában halt meg. Halála helyének régebben sematikusan Esztergomot jelölték meg, Györffy György (2000) szerint valószínűbb, hogy az uralkodó Esztergom-Szentkirályon lelte halálát, ahol II. Géza királyunk Szent István halála emlékéül megalapította a jeruzsálemi stefanita keresztes kanonokrend – máig még kutatatlan – anyaházát. Innen – Abony-Szentkirályról – vihették le a holt tetemet a király végakaratának megfelelően Székesfehérvárra, ahol az általa alapított királyi bazilikában temették el.

Felesége:
Gizella királyné (Boldog Gizella), II. (Civakodó) Henrik bajor herceg és Welf Gizella burgundi hercegnő leánya, Konrád burgundi királynak az unokája. 1045 május-júniusában kíséretével elhagyta az országot, és nagy valószínűséggel a Passau melletti niederburgi kolostorban halt meg idős korában – feltehetően 1065. május 7-én –, ahol el is temették. Mások szerint a veszprémi székesegyház altemplomába temették, de az sem kizárható, hogy Székesfehérvárott helyezték örök nyugalomra.

Gyermekei:
Imre (Szent Imre) (eredetileg Henrik-Heinrich). 1031. szeptember 2-án, 24 éves korában, vadászat közben "tisztázatlan körülmények" (bajor Szentek Élete) között halt meg, valószínűleg a bihari Hegyköz-Szentimrén. Apja óhajára (utólag) Székesfehérvárott temették el. 1083-ban avatták szentté. Lehetséges, hogy 1734-ben Székesfehérvárott az ő sírköve került elő. Az 1936-os ásatások során feltehetően az ő üres sírját találták meg, majd ezt 1994-1995-ben Szabó Zoltán építész és Biczó Pirosa régész hitelesítette. Nem hiteles Szent Imre ereklyék voltak a niederburgi kolostorban, ahova azokat állítólag a mohácsi vész után Mária királyné, II. Lajos király felesége menekítette, amikor kincseivel Budáról menekült.

Ottó, meghalt 8 éves korában, 1010 körül. valószínűleg a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában nyugodott.