magyar király első sírhelye (1046-1095),
végső nyughely a nagyváradi várban, jelöletlen
Helység/Temető: Somogyvár, Kupavárhegy,
az egykori Szent Egyed bencés apátság területén
Síremlék: NN alkotása, foto: Rehó Gy., Horogszegi T.
Életrajz: Wikipédia
GPS: 46.594675, 17.637950
Történeti adatok
A somogyvári Szent Benedek-rendi apátság első említése az 1091. évi ún. alapítólevélben olvasható. A királyi alapítású és méretű templom építése I. László trónra lépése után (1077) közvetlenül megindult, az I. Géza által Garamszentbenedeken alapított bencés apátság egyházhoz egészen hasonló alaprajz szerint.
László király ezt, területével együtt, Szent Egyed hitvalló érdemeire való tekintetből a megoszthatatlan Szentháromság, úgy Szent Péter és Pál apostolok, mint Szent Egyed hitvalló tiszteletére, saját maga és elődeinek, valamint az összes keresztény híveknek a lelki üdvére alapította…
I. (Szent) László 1095-ben a morvaországi hadjárata során megbetegedett, és Marcell prépostot, meg
Péter nádort küldte Lengyelországba, az 1094-ben oda menekült unokaöccse, I. Géza fia, Könyves
Kálmán váradi püspök hazahívására, akit utódjául jelölt, Álmos herceggel szemben.
I. (Szent) László 1095. július 29-én, vasárnap halt meg. Előbb Somogyváron a Szent Egyed kolostorban
temették el, majd onnan 1106-ban Váradra, Nagyváradra vitték át, az ő általa alapított székesegyházba, hogy helyezzék végső nyugalomra.
Szent László legendák egyike (Dr. Karácson Imre lejegyzésében)
"Nagyvárad volt szent László királynak kedvelt városa. Sokat tartózkodott ott életében, a váradi fényes templom az ő vallásos lelkületét hirdette, a püspökséget is ő alapította s még életében elrendelte, hogy hamvait a székesegyház sirboltjában helyezzék majd örök nyugalomra.A történeti hagyomány ugy tartja, hogy szent László Nyitrán hunyt el s gyászoló hivei megemlékezvén a szent királynak - ugy látszik többször is kifejezett - óhajtásáról, megindultak a király holttestével Nagyvárad felé. Forró nyári napok voltak akkor s e miatt - a legenda elbeszélése szerint - sokan attól tartottak, hogy a hosszu utazás alatt a szent király teste felbomlásnak indul s tanácsot tartván elhatározták, hogy nem Nagyváradra, hanem a közelebb eső Székesfehérvárra viszik, hol első szent királyunk hamvai nyugodtak. Ámde a szent királyt, a kit már életében is csodákkal tüntetett ki Isten, csodás esemény kisérte utolsó utjában is, hogy végakarata beteljesedjék. Mikor a gyászoló kiséret, most már azzal a szándékkal, hogy Székesfehérvárra mennek, este egyik helyen megszállott s a szomoruságtól és fáradtságtól mindnyájan elszunnyadtak, akkor történt a nagy csoda, hogy a kocsi, melyen a szent király holtteste volt, minden igavonó barom nélkül, egyedül magától, egyenesen Nagyvárad felé indult. Mikor felébredtek rendkivül nagy volt az ijedtség, hogy a kocsit s a szent király holttestét nem találták. Ide s tova futkostak keresni a halottas kocsit; végre megtalálták s annál nagyobb volt bámulatuk, mikor látták, hogy a kocsi magától nyargal Nagyvárad felé."