Placid atya így vallott életéről: "tudatában vagyok annak, hogy egyszerű, átlagos képességű ember vagyok, semmiféle különösebb fizikai vagy szellemi tehetségem nincsen. De az életem mindig többet kívánt tőlem, mint amire képes voltam", és "a Jóisten mindig mellettem állt, s nemegyszer csodálatosan segített".

Jól van, te hűséges, derék szolga! – mondta neki ura: menj be urad örömébe. (Mt 25,23–24)